Az albérlet gonosz dolog. Születése pillanatában romlott. "Kéthavi kaució szükséges!" "50/hó+3 havi kaució." Rémséges érzés ezt olvasni, miközben az ember harminc évesen szülőtől, elhagyott/elhagyó barátnőtől, szcientológussá vált gyerekkori havertől próbál lelépni, lehetőleg gyorsan. Honnan a 'csából szedek össze egy havi fizetést pluszban?
De ha meg nincs kaució, az a baj. Mert ott valami gáz van. Halott nagymama a szekrényben, minimum. Mert ha mindenki kér, ő miért nem?
Aki három hónap kauciónál többet akar, az hülye. Nincs ember, aki így beköltözne az albérletébe. Aki meg kevesebbel is megelégszik, az valószínűleg csaló. Vagy két hónap után ki akar rúgni, csak nem mondja. Esetleg ő is hülye, de akkor meg a nyakadra fog járni. Ellenőrizni. Rosszabb esetben barátkozni.
Aki meg pontosan háromhavi lakbért kér előre, az egy pénzéhes, szemét állat.
A kauciót sosem adják vissza.
Állagromlás. Eddig ez volt a kedvencem. A főbérlő azt mondta, hogy az általános állagromlás miatt nem adja vissza a pénzt. És hogy ezt mindenki így csinálja, nem is érti, hogyan lehetünk ennyire tapasztalatlanok. A "kaució" szó jelentése, miszerint "letétbe helyezett pénz, ami bizonyos feltételek megléte esetén visszakerül tulajdonosához", nem érdekelte. A feltétel szerinte nem a konkrét károkozás, hanem az állagromlás elmaradásának ténye. Márpedig az állagromlás így is-úgyis bekövetkezik, ha valamit - jelen esetben a lakást - rendszeresen használjuk.
A kaució a kiszolgáltatottság jelképe. A kaucióval megerőszakolnak, ráadásul úgy, hogy beleegyezel.
Az albérlet undorító ügy.
